Mesélj...

Edem nagy szemekkel meredt rám és percekig nem szólalt meg. Én is csak néztem. Nem tudtam mit mondani? Mit kellene mondanom? Hé haver,bocs meleg vagyok? És. Én csak próbáltam nem az lenni? Lehetnék szánalmasabb? Nem hiszem.

- Én.. nem. - ennyit tudott csak mondani.
- Igen, tudom. Mondd csak. Nyugodtan.
- Én..nem..
- Adam. Sajnálom.
- Mit?
- Hogy...nem tudom..hogy nem mondtam el? Hogy elfogadj. Új életet akarok kezdeni. Akartam. Andrew nem akarta hogy jöjjek. Így bosszulja meg. - A fejemet fogtam.
- Jó. Én... Tetszem?
- Mi..mi..mi van?
- Ha nem,akkor minden oké. Asszem.
- Asszed'.... - mondtam alig érthetően. - zsír.
- Én. Bassza meg. Nekem ez új. De. Mindent ki kell próbálni. - megveregette a vállamat majd elindult a fürdő felé. - Lezuhanyzom.
- Legalább már tudsz mozogni. - nevettem.
- Ne is mondd. -nevetett velem együtt majd becsukta magára az ajtót.

Miután Edem végzett a zuhanyzással,lefeküdt. Utána én tusoltam le majd követtem a példáját. Rám fért az alvás.
Másnap reggel korán keltem. Volt első órám. Lementem a büfébe,vettem magamnak egy szendvicset majd leültem a sarokban lévő asztalhoz és nekiláttam. Szinte senki nem volt itt. De azért jobb hátul. Már majdnem végeztem mire leültek mellém a csoporttársaim.

- Mi a helyzet , Kájliii?
- Semmi, Beniii. - fintorogtam majd megettem a maradék kaját.
- Jahj, mi a baaj?
- Hagyjál már bazdmeg. - felkeltem és elindultam a terem felé.

Mi volt ez? Mire odaértem a teremhez már majdnem becsengettek. Bementem majd leültem a helyemre. Leghátul ültem, a sarokban. Hol máshol?