Edem nagy szemekkel meredt rám és percekig nem szólalt meg. Én is csak néztem. Nem tudtam mit mondani? Mit kellene mondanom? Hé haver,bocs meleg vagyok? És. Én csak próbáltam nem az lenni? Lehetnék szánalmasabb? Nem hiszem.
- Én.. nem. - ennyit tudott csak mondani.
- Igen, tudom. Mondd csak. Nyugodtan.
- Én..nem..
- Adam. Sajnálom.
- Mit?
- Hogy...nem tudom..hogy nem mondtam el? Hogy elfogadj. Új életet akarok kezdeni. Akartam. Andrew nem akarta hogy jöjjek. Így bosszulja meg. - A fejemet fogtam.
- Jó. Én... Tetszem?
- Mi..mi..mi van?
- Ha nem,akkor minden oké. Asszem.
- Asszed'.... - mondtam alig érthetően. - zsír.
- Én. Bassza meg. Nekem ez új. De. Mindent ki kell próbálni. - megveregette a vállamat majd elindult a fürdő felé. - Lezuhanyzom.
- Legalább már tudsz mozogni. - nevettem.
- Ne is mondd. -nevetett velem együtt majd becsukta magára az ajtót.
Miután Edem végzett a zuhanyzással,lefeküdt. Utána én tusoltam le majd követtem a példáját. Rám fért az alvás.
Másnap reggel korán keltem. Volt első órám. Lementem a büfébe,vettem magamnak egy szendvicset majd leültem a sarokban lévő asztalhoz és nekiláttam. Szinte senki nem volt itt. De azért jobb hátul. Már majdnem végeztem mire leültek mellém a csoporttársaim.
- Mi a helyzet , Kájliii?
- Semmi, Beniii. - fintorogtam majd megettem a maradék kaját.
- Jahj, mi a baaj?
- Hagyjál már bazdmeg. - felkeltem és elindultam a terem felé.
Mi volt ez? Mire odaértem a teremhez már majdnem becsengettek. Bementem majd leültem a helyemre. Leghátul ültem, a sarokban. Hol máshol?
2014. július 11., péntek
2014. június 13., péntek
Titkok.
Megnyitottam az sms-ét és ledöbbentem. Meglepett a stílusa.
" Akkor baszd meg őt, ne engem. Úgyis tudok rólad ezt azt. Drága b..."
Mi a szar? Mit tudhat amit nem kéne,és honnan? Ki kell derítenem.
- Bro. Kicsit le kell lépnem,kábé fél óra múlva jövök. Addig ne mozdulj... Már ha tudsz.
- Ühüm. - nyögte és a másik oldalára fordult.
Végigmértem majd kimentem a szobából,egyenesen Liz szobájáig. Bekopogtam. Vártam,de nem jött válasz. Újra kopogtam. Mi van már? Előkotortam a zsebemből a telefont,majd tárcsáztam. Nem veszi fel. Bassza meg. Egyre idegesebb lettem. Miért nem tudja azt a rohadt telefont felvenni? Lementem a parkba hátha ott van. Szerencsére ott volt. Odasiettem hozzá majd elé álltam.
- Mi volt ez az üzenet?
- Ne akard hogy beírjam a betűket a pontok helyére. - nézett rám gunyoros mosollyal.
- Ohh, csak nyugodtan,ha már ilyen nagy a szád.
- Buzi! - kiáltotta el magát majd felpattant a padról és elindult,de visszarántottam.
- Miről beszélsz?
- Rólad,nagyokos. - próbálta kivenni a kezét de túl erősen szorítottam. - ááá,ez fáj!
- Akkor sikíts a nagy száddal,édes.
- Engedj el.
- Beszélj. - majd elengedtem.
- Hmm,kicsit utánad néztem. A barátaid sokat meséltek.
- Sorolj fel párat,nagyokos.
- Peter.Andrew. Elég lesz? Az otthoni lb-id. Meleg lb. Velem akarsz új életet kezdeni? Komolyan? Elfelejtetni magaddal hogy buzi vagy? Nem jött be. De legalább elmondhatom magamról hogy jártam meleggel.
- Kurva.
Ennyit tudtam csak mondani. Kész. Vége. Ennyi. A kedves mondatomra egy szép kis pofon volt a köszönet majd Liz otthagyott. Leroskadtam a padra és fejemet a kezembe hajtottam. Valaki lőjön le. Én nem akarok újra. Megint. Folyamatos kiközösítettség. És Liza tutira elmondja mindenkinek. Újjal mutogatnak majd,megint. Én nem fogom még egyszer kibírni. Ültem,és egy jó ideig néztem a semmibe,majd felmentem a szobámba, ledőltem az ágyra. És elsírtam magam. Miért kísért a múlt? Miért nem tud végre elhagyni?
" Akkor baszd meg őt, ne engem. Úgyis tudok rólad ezt azt. Drága b..."
Mi a szar? Mit tudhat amit nem kéne,és honnan? Ki kell derítenem.
- Bro. Kicsit le kell lépnem,kábé fél óra múlva jövök. Addig ne mozdulj... Már ha tudsz.
- Ühüm. - nyögte és a másik oldalára fordult.
Végigmértem majd kimentem a szobából,egyenesen Liz szobájáig. Bekopogtam. Vártam,de nem jött válasz. Újra kopogtam. Mi van már? Előkotortam a zsebemből a telefont,majd tárcsáztam. Nem veszi fel. Bassza meg. Egyre idegesebb lettem. Miért nem tudja azt a rohadt telefont felvenni? Lementem a parkba hátha ott van. Szerencsére ott volt. Odasiettem hozzá majd elé álltam.
- Mi volt ez az üzenet?
- Ne akard hogy beírjam a betűket a pontok helyére. - nézett rám gunyoros mosollyal.
- Ohh, csak nyugodtan,ha már ilyen nagy a szád.
- Buzi! - kiáltotta el magát majd felpattant a padról és elindult,de visszarántottam.
- Miről beszélsz?
- Rólad,nagyokos. - próbálta kivenni a kezét de túl erősen szorítottam. - ááá,ez fáj!
- Akkor sikíts a nagy száddal,édes.
- Engedj el.
- Beszélj. - majd elengedtem.
- Hmm,kicsit utánad néztem. A barátaid sokat meséltek.
- Sorolj fel párat,nagyokos.
- Peter.Andrew. Elég lesz? Az otthoni lb-id. Meleg lb. Velem akarsz új életet kezdeni? Komolyan? Elfelejtetni magaddal hogy buzi vagy? Nem jött be. De legalább elmondhatom magamról hogy jártam meleggel.
- Kurva.
Ennyit tudtam csak mondani. Kész. Vége. Ennyi. A kedves mondatomra egy szép kis pofon volt a köszönet majd Liz otthagyott. Leroskadtam a padra és fejemet a kezembe hajtottam. Valaki lőjön le. Én nem akarok újra. Megint. Folyamatos kiközösítettség. És Liza tutira elmondja mindenkinek. Újjal mutogatnak majd,megint. Én nem fogom még egyszer kibírni. Ültem,és egy jó ideig néztem a semmibe,majd felmentem a szobámba, ledőltem az ágyra. És elsírtam magam. Miért kísért a múlt? Miért nem tud végre elhagyni?
Próbáltam halkan sírni,hogy Edemet ne keltsem fel. Nem jártam sikerrel.
-Bro,mi a geci van veled? Mi történt? Hallod,beszélj már.
- Nem tehetem. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Az igen. Ilyet sem hallottam még. Szóval. Nyögd ki mi a picsa van.
Nem tudtam megszólalni csak fuldokolva sírtam míg el nem aludtam.
Mire felébredtem már este 10 volt. Be voltam takarva. Adam az ágyán gépezett. Észre vette hogy felkeltem,és felült az ágyára.
- Elmondod végre?
Odadobtam a telefonomat az üzenetnél megnyitva.
- Találd ki az utolsó szót.
Nézegette pár percig majd megszólalt:
- Buzi? Ez hülye.
- Nem az.
- Mi van? Azt.hogy?
- Hát..én..igazából..
2014. június 5., csütörtök
#Again
Eltelt végre ez a nap is. Vagyis inkább a tanórák. Megbeszéltük Lizzel hogy este elmegyünk valamerre a városba. 8ra beszéltünk meg randit a koleszkapuban. Addig Ádámmal voltam,és kérdezgettem mi van vele.
- Haver,nem tetszel. Reggel is így néztél ki. Mi van veled?
- Te sem tetszel.
- Köszi,még jó. - nevettem - De nem úgy értettem. Te drogoztál?
- Nem.
- Nekem elmondhatod,tesók vagyunk. - faggattam.
- Ha tesóm lennél hagynál. - magára húzta a takarót és elfordult.
- Figyelj,tesó. Bármi baj van inkább idd ki velem a bánatod,de ne baszd el az életed ilyen szarságokkal.
- Bagoly mondja.
- Tapasztalt bagoly,igen,ezért kéne hallgatnod rám..
- Jó.
- Szóval igen? Kivel? Kitől?
- Hagyjál már.
- Edem! - Fordítottam a hátára - Nem akarok több barátot elveszíteni. Ne csak magadra gondolj köcsög! - majd felálltam és kisietve rábasztam az ajtót.
Kimentem a térre a parkba majd leültem egy padra és rágyújtottam. Már majdnem elszívtam a cigimet erre egy végzős stréber pöcs odajött hozzám pattogni.
- Ide nem azért járunk,hogy szennyezzük a környezetet.
- Akkor Te miért vagy itt?
- Nagy a szád,inkább tanulnál mint,hogy itt menőzöl.
- Nem találtál jó kedvemben haver. Takarodj innen és hagyj békén.
- Nyomorult.
- Nyomorult a jó édes...- felálltam és behúztam neki egyet mire ő elterült. - Bazdmeg. Gyenge vagy Te ide mondtam én.
Felült majd az orrát fogta,mert ömlött belőle a vér.
- Normális vagy? - kérdezte ijedten.
- Ne kezdj ki velem,érted? - mosolyogva néztem rá majd visszamentem a szobánkba.
A szobába ahol Adam még mindig feküdt. Ahhj. Csináltam neki egy teát, oo én jólelkű majd leültem az ágya mellé a teát meg leraktam az éjjeliszekrényre.
- Ne haragudj jó? Ideges lettem. Én szeretlek tesó - elfintorodott - nem úgy. -nevettük el magunkat.- de. meg kell értened.!
- Jó,tudom. De kellett...
- Anélkül is jól érezheted magad. Például ha én ott vagyok... -vigyorogtam rá.
- De le sem szarsz.
- Ne mondd ezt.
- De így van.. - nem válaszoltam. nem tudtam mit. igaza volt...
- Tudod hogy igazam van, - felült majd beleivott a teába. - Ez igen. Finom. Kösz.
- csak mosolyogtam rá.
- Nem lebaszás volt na.....-hatásszünet.- Na jó de. -vigyorgott most Ő- De elfelejtve. Ha ma iszunk.
- Oké. Úgy lesz - pacsiztam vele. - De a normálisabb fejedet vedd fel estére.
- Nők nélkül. - jegyezte meg.
- Okééé. Képzeld, kiütöttem egy végzős gyökeret. Remélem nem rugnak ki.
- Az igen. Állat - nevetett Adam mire én is nevetni kezdtem.
- Na de hagylak pihenni.
Lefeküdtem én is az ágyra. Hmm. Barát vagy barátnő? Nagy dilemma. De tesó az tesó. Szóval sms-t írtam Liznek.
" Szia Édes. Ne haragudj,de ma nem jó a randi. Adam szarul van és vele szeretnék lenni,ha nem baj.
Szeretlek. -K "
Pár perc múlva érkezett a válasz is. Megnyitottam és....
- Haver,nem tetszel. Reggel is így néztél ki. Mi van veled?
- Te sem tetszel.
- Köszi,még jó. - nevettem - De nem úgy értettem. Te drogoztál?
- Nem.
- Nekem elmondhatod,tesók vagyunk. - faggattam.
- Ha tesóm lennél hagynál. - magára húzta a takarót és elfordult.
- Figyelj,tesó. Bármi baj van inkább idd ki velem a bánatod,de ne baszd el az életed ilyen szarságokkal.
- Bagoly mondja.
- Tapasztalt bagoly,igen,ezért kéne hallgatnod rám..
- Jó.
- Szóval igen? Kivel? Kitől?
- Hagyjál már.
- Edem! - Fordítottam a hátára - Nem akarok több barátot elveszíteni. Ne csak magadra gondolj köcsög! - majd felálltam és kisietve rábasztam az ajtót.
Kimentem a térre a parkba majd leültem egy padra és rágyújtottam. Már majdnem elszívtam a cigimet erre egy végzős stréber pöcs odajött hozzám pattogni.
- Ide nem azért járunk,hogy szennyezzük a környezetet.
- Akkor Te miért vagy itt?
- Nagy a szád,inkább tanulnál mint,hogy itt menőzöl.
- Nem találtál jó kedvemben haver. Takarodj innen és hagyj békén.
- Nyomorult.
- Nyomorult a jó édes...- felálltam és behúztam neki egyet mire ő elterült. - Bazdmeg. Gyenge vagy Te ide mondtam én.
Felült majd az orrát fogta,mert ömlött belőle a vér.
- Normális vagy? - kérdezte ijedten.
- Ne kezdj ki velem,érted? - mosolyogva néztem rá majd visszamentem a szobánkba.
A szobába ahol Adam még mindig feküdt. Ahhj. Csináltam neki egy teát, oo én jólelkű majd leültem az ágya mellé a teát meg leraktam az éjjeliszekrényre.
- Ne haragudj jó? Ideges lettem. Én szeretlek tesó - elfintorodott - nem úgy. -nevettük el magunkat.- de. meg kell értened.!
- Jó,tudom. De kellett...
- Anélkül is jól érezheted magad. Például ha én ott vagyok... -vigyorogtam rá.
- De le sem szarsz.
- Ne mondd ezt.
- De így van.. - nem válaszoltam. nem tudtam mit. igaza volt...
- Tudod hogy igazam van, - felült majd beleivott a teába. - Ez igen. Finom. Kösz.
- csak mosolyogtam rá.
- Nem lebaszás volt na.....-hatásszünet.- Na jó de. -vigyorgott most Ő- De elfelejtve. Ha ma iszunk.
- Oké. Úgy lesz - pacsiztam vele. - De a normálisabb fejedet vedd fel estére.
- Nők nélkül. - jegyezte meg.
- Okééé. Képzeld, kiütöttem egy végzős gyökeret. Remélem nem rugnak ki.
- Az igen. Állat - nevetett Adam mire én is nevetni kezdtem.
- Na de hagylak pihenni.
Lefeküdtem én is az ágyra. Hmm. Barát vagy barátnő? Nagy dilemma. De tesó az tesó. Szóval sms-t írtam Liznek.
" Szia Édes. Ne haragudj,de ma nem jó a randi. Adam szarul van és vele szeretnék lenni,ha nem baj.
Szeretlek. -K "
Pár perc múlva érkezett a válasz is. Megnyitottam és....
-to be contined- vagymi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)